Kedves Barátaim!

Szeretettel köszöntöm az Európai Unió GLITTERBIRD – MŰVÉSZET A LEGKISEBBEKNEK pályázatának résztvevőit Budapesten, a Kolibri Színházban!

A BUDAPESTI TALÁLKOZÓ alkalmat teremt a közös gondolkodásra. Ennek gyümölcsét nemcsak a közreműködők, de mindazok élvezhetik majd, akik megismerik célkitűzéseinket. Találkozónk munkáját védnökként, tudományos munkatársként olyan jeles tudósok, újságírók és kultúrpolitikusok segítik Budapesten, akik személyükben garantálhatják, hogy ezután, az eddig elhanyagolt 0-3 évesekig terjedő korosztály Magyarországon is bebocsátást nyer a kultúra templomaiba, a gyerekszínházakba. Hazánkban a legkisebbek kulturális kirekesztettsége ellen az első világháborút követő időszakban először egy zeneszerző –a Háry János és a Psalmus Hungaricus világhírű alkotója – Kodály Zoltán emelt szót. Mára az ő küzdelmeinek eredményeit élvezzük az óvodától a zeneakadémiai képzésig, valahányan csak kapcsolatba kerülünk a zenével, Magyarországon. Most, hogy a norvégok példáját követve a legkisebbek színházi emancipálódásáért munkálkodunk, engedjék meg, hogy találkozónk bevezetőjében rá emlékezzek, tőle kölcsönözzek egy-két gondolatot.

…csakis művészi érték való a gyermeknek! Minden más árt neki.  A csecsemő táplálékát is jobban megválogatják, mint a felnőttét. „Vitamindús” zenei táplálék kell a gyermeknek. (1929)

… a nagyobb és kisebb mesterek idevágó művei is ritkán érik el azt a célt, hogy valóban gyermekeknek szóló zenévé váljanak. A legjobbakat közülök többnyire felnőttek játsszák, és ezek nem mindig lelnek a gyermekben leghálásabb közönségükre. Más művek viszont azzal ijesztik őket vissza, hogy a gyermek hanghordozását, beszédhibáit stb. utánzó némely felnőtt módjára, úgy közelednek a gyermekhez, mintha azok furcsa kis állatok volnának.

Bartók emberhez illően szól hozzájuk, mégis úgy, hogy megértsék: az ő nyelvüket használja. Bartóknál azonban ez nem álarc, mert egyúttal saját nyelve is – egyike a maga kifejezési módjainak… A gyermekek azonban hamar megérzik azt, ami a lelkükkel rokon. Megérzik, hogy itt valaki alakoskodás nélkül közeledik hozzájuk, és igazi örömöt találnak e darabokban, hacsak egy-egy aggályoskodó pedagógus nem zárja el azokat elo˝lük. (1921) 

Bizonyára hallották már Hugo von Hoffmannstahl nevét… egy sorára mindmáig emlékszem: „Kinder wachsen auf mit tiefen Augen” ( A gyerekek tágranyílt szemmel nőnek fel.)  A német „tief” (mély) itt olyan tekintetet jelent, melyből a ragyogó jövő és a boldog jelen ígérete sugárzik. Olyan tekintet, melyet nem lehet egykönnyen elfelejteni…(1966)

Kodály Zoltán akár Bartók Microcosmosa elé ír bevezetőt, akár  Hoffmannstahlt idézi, nem hagy kétséget a felől, számára a nemzet felemelkedése csak úgy képzelhető el, ha a művészek és politikusok együtt küzdenek azért, hogy a legkisebbek számára is elérhetővé váljanak a kulturális értékek.

    Minden gyerekeknek játszó mu˝vész találkozott már nézo˝inek tágra nyílt szemével – ez a tekintet adjon ero˝t további munkánkhoz is! Eredményes napokat, jó elo˝adásokat, tágra nyílt szemeket, boldog és ragyogó tekinteteket kívánok minden vendégünknek Budapesten!

Novák János

                                            A Budapesti Találkozó házigazdája,

                                                  a Kolibri Színház igazgatója